10.04.

Szerintem a 2020-as évem legjobb másfélórája volt, 

felvettem szépen a kis sárgaruhám és biza’, elmentem egymagam a kerületi kultúrházba… ennél nyuggeresebb nem is lehetnék :D

Mókás elmenni felnőtt korodban egy olyan produkcióra, aminek a hülyeségein felnőttél, de sose voltál előadásukon valójában. L’art Pour L’art … pipa ♥ menni kell máskor is! Túl jó volt!

ez volt a mai nagyon menő passzoló outfit amúgy, persze a zöldek egy sötétebb fakóbb árnyalat, de az életben nem gyártottak még olyan színű filctollat mint az a pulcsim, jó?!

ma meglepő módon nem úgy ébredtem fel mint a kád vízben ázott kaka.

sőőőt egészen üresen és “Új  remek napra virradt” hangulatom volt. 

ebéd vadászatom a mai napon abból állt hogy lesétáltam a zöldségeshez… és bár a kisasszony tájékoztatott hogy az a lecsópaprikának-kinéző-zöldség valójában (nemtudommilyen) xy- paprika, ami csípős!!… mondtam neki hogy engem nem zavar, bevállalós vagyok.
 ( spoiler:… majdan másfél óra múlva mikor a sonkás szendvicsemben megettem egészen más szintekre értékeltem át a csípősség fogalmát…)

utána a mellette lévő cukrászdában ettem egy pisztáciás tortaszeletet (,ami mint minden abban a cukiban, nagyon gusztusosan néz ki, de mindnek ugyanaz a lágy tejszínes íze van… ami nem rossz, kellemes, de egyik sem a kedvencem egyelőre). A cappuccino viszont meglepően jóra sikerült, ami pozitív csalódás volt.

Aztán szokásos bevásárló túrámra mentem a Tesco-ba. Kitaláltam a múltkor, hogy mindig ráírom a bevásárló listámra hogy “boldogság”. annyit tesz, hogy vennem kell majd valami olyasmit amitől elönt a boldogság :> ……. hát ma kicsit túl lőttem a célon,  aaaaaaaa 3 menő borítójú füzetkével, a hatalmas kávézós-müzlis bögrével (,ami atom cuki), a körte mintás pohárral, a jó adag őszibarack illatú mécsessel és még pár ez és az ,(amit barátaimnak vettem jó előre karácsonyra!) <3

ja igen! és gondoltam jó kedvembe talált, ezért befizettem egy ilyen Jamie Oliver féle üvegezett mediterrán paradicsomos szószottra. Adtam neki egy esélyt… qyerekek… eskü megéri azt a 1200 forintot mert tényleg isteni finom, nagyon meg voltam döbbenve!  <3 *recommended*

az a helyzet gyerekek hogy nem tudok elaludni, úgyhogy most a kivétel kedvéért nem panaszkodni fogok hanem a jó dolgokra koncentrálni… (tudod, mint ami az eredeti célja lett volna ennek a blognak anno)

mert amúgy ma is egy retek szar nap volt úgy összességében.

de reggel voltam a Nagymamánál és megdicsérte a szép új sárga cipőm, ami nagy szó sőt kétszer is mondta hogy “tényleg jó ez a cipő, tetszik!” azután munkába menet a Papához is benéztem a parkolóba és ő is mondta hogy “ó! jó a cipőd Klaudia!”… én meg meg voltam hatódva. mert ők aztán nagyon kritikus nyugdíjasok amúgy!!! szóval ez azért esett olyan jól!

aztán lássuk csak mi jó történt még ma …

egésznapra elosztva ettem három kiflit, de az három nagyon puha nagyon finom kifli volt! (mármint nem csak azt ettem csak így összeadva ennyi darab volt)

…ja meg a Kidával ma tescós trónok harca sorozatot írtunk az életünkből és eléggé viccesre sikeredett. Tuti befutó lenne a netflixen… jó sokat nevettünk rajta. :D

szóval ezekre visszagondolva… mosoly húzódik az arcomon … úgy hogy ezekre koncentrálva próbálok meg elaludni … jó éjt Kis-Balázs (vagyki)

(ja igen! ez a kép amit kiraktam, ez csak illusztráció, hogy lássátok a cipőmet, ez hétfői kép amúgy, amikor könyvtárban voltam aztán pedig kávézni. )

olyan rég írtam ide, hogy csak csuda, de mai napi nagy melankóliámban, eszembe ötlött, hogy idepiszkolhatnék újra.

…szóval tiszta melankólia vagyok ma. Foghatnám az időjárásra is (, mert h csúnya felhős az ég meg hüvi is van, amit amúgy nagyra értékelek, mert nem állhatom a hétágat meg a 40 ° C -ot)

De a nagy nyomor igazából az, hogy lerokkantam, pedig eddig se voltam egy nyurga-mókus. Lerokkantam és sajgok, főleg a bal karom, nem hajlik rendesen meg nem emelkedik, csak ha jobb kezemmel segítek neki lassan… úgy úgy valahogy. 

Aztán hogy sikerült így megnyomorítanom magam?

 Tegnap betértünk egy csodahelyre hogy gyross-al enyhítsük farkaséhségünket. Jó is volt minden, egészen addig, ‘míg nem próbáltam meg elmenni a mosdóba, ami a lépcsőtetején volt. A csodahelyen szép csempe volt…amit frissen felmostak.. én meg léptem felfele nagy sebbel-lobbal a lépcsőre, az meg megszökött alólam. Az anyját neki. Jól beleállt a lépcsők különböző élei a szépséges hátamba, a bal könyökömre meg úgy ráestem, hogy ha lenne ott is szám tuti felsikoltott volna, hogy Isaszegen is hallották volna. Persze 2 dali-lovag egyből mellettem termett, hogy “jajj jól vagyok????”… (ebből az egyik amúgy fel is kiáltott előtte, hogy “vigyázz! csúszik!” … persze ezt akkor mikor már a lábaim az égben repültek…) Szépen fölkaparásztam magam, felmentem most már ügyesebben a lépcsőn, és bazi büszke voltam magamra hogy nem egyből kezdtem el bömbölni az elesésemkor, hanem csak akkor amikor már bezártam magam mögött a wc-ajtót. Ezt hívják felnőtté válásnak? Tök jó vagyok már benne.

Na mindegy. Azért a sebtapaszokat a kis animal crossingos karakteremre is ráraktam, de csak a fejére lehet neki, azom nem sebesült legalább… ( pedig azt kellett volna, széttoccsanjon az agyam ott, aztán a takarító dühöngött volna hogy “jáj geci. Moshatok fel újra”) szóval ott állok a cuki képen amit kimásoltam a switch-emből… ott ott a “pláza” előtt, ahova minden nap szorgosan bejárok bepanaszolni az Isabelle-nek a nyomorék Carrie-t, hogy takarodjon már el a szigetemről… eddig semmi változás, pedig több mint 2 hete itt van a nyakamon. 

Mást nem akaródzik mondani a Klaudia. Szóval ez a poszt ennyi lesz úgy döntöttem. Puszi-nyuszi és hasonlók

Ez…most nem lesz egy vidám poszt…

csak afféle helyzetjelentés a jelenlegi lélektérképemről.

Szerintem egész évben nem voltam olyan mély ponton mint most. 

De most most nagyon összegyűlt…
néha úgyérzem összeesek és legszívesebben összekuporodva a sikátor sarkában felköhögném-hánynám ezt a fekete szurok trutymót, amit magamban érzek…

Összegyűlt a stressz a suli,a munka, a pénz miatt, a megfelelni vágytól (ami nem is jellemző rám) és úgy érzem szétrobbanok apró cafatokra, vagy csak lefekszek és a föld teljesen magába húz míg megfulladok. MAN. It is not fun to be a fukin adult… ;___; 

Emelett hülyeségeket is csinálok… elszakítok magamtól embereket, akiket szeretek amúgy, csak pánikomban idióta módon elzavarom őket…(persze amúgy utána napokig szomorkodhatok és verem a fejem a falba hogy “ They are gone you stupid bitch. Congratulation!” )

Elgondolkodtam hogy ilyen butaságokat nem azért csinálok-e, mert tudat alatt a stressz annyira üressé és ‘dead-inside’-á tesz, hogy kínomban össze-vissza cselekszem, csak hogy érjen valami amitől érzek… bármit?! Mert még mindig jobb a kínt érezni mint a semmiséget? EKKORA HÜLYE VAGYOK LOL?! :’D pofán basznám magam egy péklapáttal aztán magamra kiabálnék “ Szedd már össze magad, HE! “ → Megengedem hogy megtegyétek ezt velem bármikor.

 Pár kedvenc emberemet meghívtam erre a Kidával ‘tartott volna’ Hollandiás búcsúbulira amit csak poénbó szerveztünk ( mert hogy kemény 4 napra mentünk volna, de hát ki tudja… :D) és tök jó ötletnek tűnt aztán depression hit me és lemondtuk mert nincs kedvem emberekkel bulizni vagy így egyáltalán lenni … Ne haragudjatok, nem érzem, hogy jól tudnám érezni magam :’) 

Valahol belül pedig attól is félek, hogy Hollandiában sem fogom tudni elengedni magam és jól érezni magam… mert annyira viharok dúlnak bennem… jajj…

És itt a karácsony… annyira vártam és vágytam már rá… és elmúlt a kedvem… a hülye mindentől. :<  GIVE BACK MY XMAS SPIRIT!!! (← ezt amúgy úgy írtam hogy a Shiftet tartottam lenyomva, mert hát csak a gyengék használnak Caps Lock-ot)

Drága Barátaim!

Engedjétek el a hülyeségeim, hívjatok át, nyomjatok egy teát a kezembe, simizzétek meg a buksim és suttogjátok a fülembe a kedvenc hazugságom: “Nyugi Kla! Minden rendben lesz!” 

Végre… sokáig halasztgattam hogy újra összefessem furaszínűre a hajam… Mai mázolmány eredménye: céklásrózsaszín alul felül pedig vicceslila. Hehe

Le kell lomboznom mindenkit de a bögre valójában ÜRES! (MI? MICSODA? HOGYKÉPZELED ÉS MIÉRT?) Kérem! Csillapodjanak! Csak szerettem volna a kedvenc bugázott (sparból 300 forintért) bögrémmel egy szép képet, ami meghitt kapcsolatunkat tükrözi… meg persze a magamutogatás hogy “ bibibi- na kinek van menő haja, he?”  :’)
(köszi Ádámnak a képet… és remélem nem suvaszt meg hogy széjjelszerkesztettem a csicska kínai programmal :’DDD )